Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Teleki József gr: Gyermekeim neveléséről való gondolataim 1818.

2010.05.11

          Az Erdélyi Múzeum című folyóirat 1814-ben jelent meg először Kolozsváron. Főszerkesztője Döbrentei Gábor volt, aki költő, királyi tanácsos, MTA tag.  Az Erdélyi Múzeum egy irodalmi és tudományos folyóirat volt és  az erdélyi arisztokrácia lapjának számított.

          A  megjelenésekor  sikeres folyóiratként indult, első évben 454 előfizetője volt. A lapban szépirodalmi, irodalom elméleti, kritikai, publicisztikai, pedagógiai, erkölcsi-filozófiai, politikai cikkeket publikáltak. Az ötödik szám megjelenésétől rendszeresen jelentek meg benne pedagógiai írások. A lapban gyakran közölték kortárs költők verseit.

          A lap munkatársai közé tartozott számos híres költőnk és írónk is, többek között Kazinczy Ferencz, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Vitkovics István és Szemere Pál. Az újság által meghirdetett dráma pályázatra írta Katona József a Bánk Bánt.

          A rendszertelenül megjelenő Erdélyi Múzeum mindössze 10 számot élt meg.  A folyóirat 1818-ban szűnt meg a nehéz anyagi helyzet és a Tudományos  Gyűjtemény című konkurens lap megjelenése miatt.

          Teleki József gróf 1790-1855-ig élt.  Történész, író, politikus, Erdély főkormányzója (1842-48), a Magyar Tudományos Akadémia tagja és első elnöke (1830). 25 ezer kötetes könyvtárát az MTA-nak adományozta. Több tudományos történelmi művet is írt. Fő műve a Hunyadiak kora Magyarországon. Történelmi írásai mellett pedagógiai művet is írt, ami azt bizonyítja, hogy ismerte korának fontosabb neveléstudományi írásait és a nevelési gondolatokat, saját gyermekein is alkalmazni próbálta.

          A gyermekeim neveléséről való gondolataim című művében határozza meg nevelési céljait.  A házi nevelő utasításául írta. Hét nevelési célt határoz meg, amik magukban foglalják a testi, értelmi és erkölcsi nevelést egyaránt.

          Az első cél az „egészséges, ép” gyermek. Ebben a részben Teleki kifejti a helyes táplálkozásról a véleményét, leírja a helyes testtartást és testmozgást. Leírja, hogy a gyermek „ne heverjen az ágyban”, ne lustálkodjon, mindig csináljon valami hasznosat, vagy tanuljon vagy pedig játszon. A nevelő figyeljen a gyermekre játék közben, nehogy baja essen. A nevelő feladata még, hogy vigyázzon kivel játszik a gyermek, azért hogy „más gyermekek ne rontsák meg”.

          Jó kereszténynek lenni a nevelés második célja. Az ifjú tanulja meg jól saját vallásának tanait és ezeket kövesse az életében. Imádkozzon minden nap.

          A harmadik cél a „jó erkölcsű” gyermek. Érzékeny legyen mások felé, jó indulatú, könyörületes, lelkiismeretes. Az elvárások között szerepel a helytelenül viselkedők megzabolázása és a jó cselekedetek gyakorlása is.

          A negyedik nevelési cél, hogy gyermeke tanult legyen. Fontos, hogy legyen kedve a tanuláshoz és hogy figyelmesen tanuljon. Inkább lassabban vegye az anyagot és kevesebbet, de azt jól tudja és jegyezze meg. Kihangsúlyozza az ismétlés fontosságát.

          Az ötödik cél a „kellemetes társaságú ember”. Az író úgy gondolja, hogy a jó külső megjelenés mindennek az alapja. Gyermeke jól tudjon beszélni, legyen jó a modora, legyen nyájas és okos.  Tudja hogy mit beszél amikor megszólal. Inkább tanuljon a beszélgetésekből, mint tanítson. Ne beszéljen olyan dolgokról, amikről nincsenek meg a kellő ismeretei és főként ne hazudjon. Azon legyen, hogy mások keressék az ő társaságát és ne ő másokét.

          Jó polgárnak lenni a hatodik cél. Szeresse hazáját és fejedelmét. Ismerje nemzete kultúráját, történelmi értékeit. Ne legyen katona, inkább vállaljon hivatali munkát.

          A hetedik cél az „engedelmes, jó fiakat, jó férjeket, jó apákat, jó atyafiakat, jó háztartó gazdákat” nevelni. A gyermek megfeleljen a társadalom által diktált elvárásoknak, boldogságot okozzon családjának és környezetének.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.